1969-ben még nem volt a döntetlen esetére kidolgozott rendszer, és négy ország -Franciaország, Spanyolország, Hollandia és az Egyesült Királyság- is első lett a pontjaik alapján. Mivel nem voltak előre meghatározott szabályok erre az esetre, mind a négy országot győztesnek kiálották ki. Ez elégedetlenséget okozott a legtöbb nem nyertes ország körében és tömeges kilépések fenyegettek. Ausztria, Finnország, Svédország, Norvégia és Portugália nem vett részt az 1970-es versenyen az előző évi eredménnyel szembeni tiltakozásként. Ez arra késztette az EBU-t, hogy dolgozzon ki egy döntetlent feloldó szabályt.

Amennyiben az este végén az első helyezésért döntetlen alakulna ki, akkor megszámolják, hány országtól kaptak pontokat a döntetlen országok, és amelyik a legtöbb másik országtól kapott pontot, az lesz a győztes. Ha az eredmény még így is döntetlen, a maximális pontszámok (12 pont) elnyerésének a számát hasonlítják össze. Ha még mindig döntetlen lenne, akkor a 10 pont-ok számát, majd a 8-ét stb. hasonlítják össze. Abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha még mindig döntetlen lenne az állás, akkor ezeket az országokat közösen kiáltják ki győztesnek. Ugyanezt a módszert alkalmazzák az elődöntő tizedik, vagy a döntő tizedik helyénél, ami az utolsó olyan helyezés, ami automatikusan kvalifikálja az országot a következő évi döntőbe.

1969 óta az első alkalom, hogy két vagy több ország döntetlen volt az első helyért 1991-ben történt, amikor Franciaországnak és Svédországnak is összesen 146 pontja volt. Az 1991-es döntetlent feloldó szabályok még nem tartalmazták a kitételt a pontot ítélő országok számának összehasonlítására (mellyel Franciaország nyert volna), hanem a 12 pontok odaítéléseinek a számolásával kezdték. Mind a franciák, mind a svédek négyszer kaptak 12 pontot, ám mivel Svédország többször kapott 10 pontot, ezért őket mondták ki a győztesnek