1993 óta több ország szeretett volna indulni a Dalfesztiválon, mint ahány ésszerű keretek közt elfért volna egy TV műsorban. Több leminősítési vagy kvalifikációs rendszert kipróbáltak, hogy limitálják az adott évben résztvevő országok számát. Az 1993-as év két újítást vezetett be. Az egyik egy előválasztási verseny volt Ljubljanában, ahol hét új ország versengett 3 helyért a nemzetközi versenyben.Bosznia Hercegovina, Horvátország, Észtország, Magyarország, Románia, Szlovénia és Szlovákia vett részt a Kvalifikacija za Millstreet-ben (Kvalifikáció a Millstreet-re), és a három volt Jugoszláv köztársaság – Bosznia Hercegovina, Horvátország és Szlovénia – kvalifikált egy helyre a nemzetközi döntőben. A másik újítás a leminősítés volt, az 1993-ban hat legrosszabb helyezést elért országnak ki kellett hagynia a következő évi versenyt, hogy az 1993-as előválasztáson elbukott országoknak legyen helye az 1994-es versenyen, rajtuk kívül 1994-ben először vett részt Litvánia, Lengyelország és Oroszország.

A leminősítés folytatódott 1994-ben és 95-ben, de 96-ban egy másik előválogatási rendszert alkalmaztak, melyben majdnem minden ország részt vett. A dalok hangkazettáit az egyes országok zsűrijeinek küldték el a show előtti hetekben, akik kiválasztották melyik dalok kerülnek be a nemzetközi adásba. Norvégia az 1996-os rendező (miután az előző évi versenyt megnyerte) automatikusan kvalifikált és ezért nem kellett keresztülmennie az előválogatáson

Az egyik ország, melynek nem sikerült a kvalifikáció 1996-ban Németország volt. Mint az EBU egyik legnagyobb pénzügyi támogatója, és a legnagyobb európai közönséggel rendelkező ország, sem ők, sem az EBU nem örült a kizárásuknak a nemzetközi döntőből