Az elődöntőkben a szavazás a tavalyi döntőben bevezetett módon történt. Mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. Nagy meglepetést okozott a svéd induló kiesése, hiszen így Svédország 1976 óta először nem volt ott a döntőben. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Ez alapján az első elődöntőben Finnország mindössze három, a második elődöntőben Svédország mindössze öt ponttal maradt le a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lettország végzett az utolsó helyen sorozatban második alkalommal, míg a második elődöntőben Svájc zárt a tabella legalján.

A döntőben az elődöntőkhöz hasonlóan szakmai zsűrik és a nézők közösen alakították ki az eredményt. A szavazás során Németország hamar az élre állt, és végül 1982 után második győzelmüket aratták, egyesített országként először. Emellett ez az első alkalom, hogy a Négy Nagy ország egyike nyerte meg a dalversenyt a státus 2000-es bevezetése óta.

Második helyezett a második elődöntő győztese, Törökország lett, míg a harmadik helyen 2005 után másodszor Románia végzett. Az első elődöntőben fölényes győzelmet arató Belgium a döntőben a hatodik helyen zárt. A döntőben utolsó helyen az Egyesült Királyság zárt, 2003 és 2008 után rövid időn belül már a harmadik alkalommal. A házigazda Norvégia ezúttal csak a huszadik helyen zárt. Érdekesség, hogy akárcsak az előző két alkalommal, amikor ők rendezték a versenyt (1986 és 1996), ezúttal sem örülhettek hazai pályán 12 pontnak. A legtöbb, hét pontot, Észtországtól kapták.

Érdekesség, hogy Románia először nem adott 12 pontot Moldovának, csak 10-et.