Először vált a dalfesztivál kétnapossá. A május 15-i döntőt május 12-én egy elődöntő előzte meg. Az elődöntő bevezetése lehetővé tette, hogy a korábbinál lényegesen több ország versenyezzen, így megszűnt az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál óta használt kieséses rendszer.^[1]

Először vett részt Albánia, Andorra és Fehéroroszország, valamint 1992 után először csatlakozott a mezőnyhöz Szerbia és Montenegró. Monaco, mely utoljára 1979-ben szerepelt, huszonöt év kihagyás után tért vissza. Visszatért még az előző évet kihagyni kényszerülő Dánia, Finnország, Litvánia, Macedónia és Svájc, így összesen harminchat ország vett részt.

Előzetesen Luxemburg és Magyarország is jelezte indulási szándékát, de végül mindketten visszaléptek még a határidő előtt.

A döntő huszonnégy fős mezőnyét a "Négy Nagy", az előző dalfesztivál első tíz helyezettje, és az elődöntő továbbjutói alkották.

A mezőnyben két későbbi műsorvezető is szerepelt: a görög Sakis Rouvas a 2006-os Eurovíziós Dalfesztivál házigazdája volt, a szerb ®eljko Joksimović pedig 2008-ban látta el ugyanezt a feladatot.