Ekkor vezették be az egységes Eurovízió-logót, melyet azóta mindegyik versenyen alkalmaznak. (Az angol nyelvű Eurovisionfelirat, melyen a szív alakú V betűben helyezkedik el a rendező ország zászlaja.) Az isztambuli verseny mottója Ugyanazon ég alatt volt, az európai egység kifejezéseképpen.

Az elődöntőben huszonkét ország indulója vett részt, és mindegyik résztvevő rendelkezett szavazati joggal. Viszont az automatikusan döntős országok közül Franciaország, Lengyelország és Oroszország nem közvetítette az elődöntőt, így nem is szavazott.^[4] A következő évektől a szabályok értelmében már mindegyik országnak kötelező jelleggel közvetítenie kellett az elődöntőt, és szavaznia is kellett.

Az elődöntő végén a két műsorvezető – véletlen sorrendben – kihirdette a tíz továbbjutót. Ezután a képernyőn megjelentek a nem továbbjutók pontszámai, de a következő évektől ezt nem mutatták meg az elődöntő estéjén. Az elődöntő és a döntő részletes ponttáblázatát a döntő után hozták nyilvánosságra.

A versenyt a résztvevő országokon kívül Örményország, Koszovó, Puerto Rico, Ausztrália és az Egyesült Államok is közvetítette.
Először a dalfesztivál történetében, nem sokkal a verseny után kiadtak egy hivatalos DVD-t, melyen az elődöntő és a döntő is megtalálható volt