A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.

A magyar pontok kihirdetője Bradányi Iván volt.

A szavazás elején úgy tűnt, hogy az először résztvevő Magyarország fölényes győzelem elébe néz, ugyanis az első három zsűri – svéd, finn és a házigazda ír – a magyar dalnak adta a maximális 12 pontot. Írország azonban hamar átvette a vezetést, és végül az első ország lett, amely áttörte a 200-as határt. Magyarország a negyedik helyen zárta a versenyt, mely az eddigi legjobb magyar szereplés. A nem mindennapi kezdés pedig két rekordot is jelentett: ez a verseny történetében az egyetlen alkalom arra, hogy a szavazás során az első három 12 pontot ugyanaz az ország kapta, és Magyarország az egyetlen ország, mely a debütálásán rögtön az első zsűritől – valójában az első háromtól is – 12 pontot kapott. (A másik véglet Ausztria, amely 1989-ben kapott először 12 pontot az 1975 óta érvényben lévő szavazási rendszerben, vagyis tizennégy évet kellett várnia rá.)

Írország rekordot jelentő hatodik alkalommal nyerte meg a versenyt, és az első ország lett, melynek sorozatban háromszor sikerült győznie! Lengyelország második helye a legjobb eredmény egy debütáló ország számára.^[1]

Litvánia nulla ponttal zárta a versenyt. Portugália 1964-es debütálása után ez volt a második alkalom, hogy egy először résztvevő ország pont nélkül végzett, és a balti állam 1999-ig nem is tért vissza.