A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően történt: Ausztria volt az első szavazó, míg Svédország az utolsó. A szavazás során öt ország váltotta egymást az élen. A szavazás elején Franciaország, Németország, majd a házigazda Írország állt az élen. Ezt követően az Egyesült Királyság vette át a vezetést, amelyet Svájc beért, majd meg is előzött. Az utolsó előtti zsűri előtt három ország – az Egyesült Királyság, Németország és Svájc – egyaránt 120 ponttal állt az élen. Végül a brit dal zárt az élen, mindössze négy ponttal megelőzve a németeket. A győztes dal egyedüliként a mezőnyben mindegyik zsűritől kapott pontot, viszont mindössze két zsűritől – izraeli, holland – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot. A legkevesebb, három pontot, a finn és a norvég zsűritől kapta.

A szavazás során több emlékezetes eset is történt. Mikor Luxemburg 10 pontot adott Írországnak, a pontozótáblán véletlenül 310 pontot adtak hozzá. Majd mikor a műsorvezetőnő, Doireann Ní Bhriain Jugoszláviát hívta, hogy megtudja a jugoszláv pontokat, a telefont felvevő nő válasza – "Nincs nálam." – nagy nevetést váltott ki a közönségből. Pár perccel később már jelentkezett a valódi jugoszláv szóvivő. Mint később kiderült, először rossz telefonszámot kapcsoltak.

Az Egyesült Királyság negyedik győzelmét szerezte. Németország sorozatban másodszor végzett a második helyen, és továbbra is várt első győzelmére, amely végül a következő évben jött el. Norvégia 1978 után ismét nulla ponttal zárta a versenyt.

Érdekesség, hogy a debütáló Ciprus először nem adott 12 pontot Görögországnak.