A szavazási rendszer megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők a fellépési sorrendben hirdették ki a pontokat.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Portugália volt az első szavazó, míg Spanyolország az utolsó. A szavazás során négy ország váltotta egymást az élen: az első zsűri után Izrael volt az első helyen, ezt követően egy-egy pillanatig Franciaország, majd az Egyesült Királyság állt az élen, majd a házigazda visszavette a vezetést. A szavazás felénél a lassan kezdő spanyol dal állt az élre, ám az előny nem tartott ki végig. A brit zsűri pontjai után Izrael állt az élen, az utolsó előttiként szavazó Ausztria után ismét Spanyolország, egyetlen ponttal megelőzve Izraelt. Az utolsó zsűri azonban éppen a spanyol zsűri volt, és az Izraelnek adott tíz pont a házigazda győzelmét eredményezte. A győztes dal öt zsűritől – portugál, ír, svéd, norvég, brit – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, míg az olasz és a német zsűri nem tartotta pontra érdemesnek.

Ez volt Izrael sorozatban második győzelme, míg Spanyolország 1971 és 1973 után harmadszor végzett a második helyen.