A szavazás lebonyolítása az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett módon történt. Mindkét ország a helyszínre küldött két zsűritagot. Az egyik zsűritagnak huszonöt évnél fiatalabbnak, a másiknak huszonöt évnél idősebbnek kellett lennie. A műsorvezető háromszor kettes csoportokban szólította a zsűritagokat, akik egy és öt között pontozták az összes dalt. (Kivéve természetesen a sajátjukat.) Tehát a két zsűritag együtt minimum kettő és maximum tíz pontot adott a többi ország dalára. Így mindegyik dal összesen minimum harminckettő és maximum százhatvan pontot kaphatott. Az új szavazási rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt a módot alkalmazták.

A szavazás során az előző két évhez hasonlóan háromszor kettes csoportokban szólították a zsűritagokat. (Kivéve az utolsó csoport, amelyet csak a francia és az izraeli zsűri tagjai alkottak.) Az első két csoport után az Egyesült Királyság állt az élen, majd Luxemburg vette át a vezetést. Bár a brit dalnak még sikerült visszavennie a vezetést, az utolsó két csoport pontjainak köszönhetően Luxemburg zárt az élen, és a brit dalt végül még a spanyol is megelőzte, amely viszont egyszer sem állt az élen a szavazás során. A győztes dal három zsűritől – svájci, brit, francia – gyűjtötte be a maximális tíz pontot.

Luxemburg negyedszer diadalmaskodott, és az első ország lett, amelyik egymást követő két évben tudott győzni úgy, hogy nem kellett megosztania az első helyet mással. (Ugyanis Spanyolország 1969-es második győzelmét három másik országgal holtversenyben aratta.)