A szavazás lebonyolítása az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett módon történt. Mindkét ország a helyszínre küldött két zsűritagot. Az egyik zsűritagnak 25 évnél fiatalabbnak, a másiknak 25 évnél idősebbnek kellett lennie. A műsorvezető háromszor kettes csoportokban szólította a zsűritagokat, akik 1 és 5 között pontozták az összes dalt. (Kivéve természetesen a sajátjukat.) Tehát a két zsűritag együtt minimum 2 és maximum 10 pontot adott a többi ország dalára. Így mindegyik dal összesen minimum 34 és maximum 170 pontot kaphatott.

A szavazás az előző évhez hasonlóan hat darab, háromszor kettes csoportban történt: a fellépési sorrendnek megfelelően három-három ország zsűritagjai mutatták be a műsorvezető segítségével, hogy hány pontot adtak az egyes daloknak. Az első csoportot a német, a francia és az ír zsűritagok alkották, akik a luxemburgi dalt helyezték az élre. Luxemburg ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal a brit és a jugoszláv zsűritől gyűjtötte be a maximális tíz pontot, míg a spanyol zsűritől a minimális két pontot kapta. A spanyol zsűri sorozatban másodszor adta a minimális pontot a győztes dalnak.

Luxemburg harmadszor diadalmaskodott. A dal szerzője, Yves Desca írta az előző évi győztes dalt is, így ő lett a második ember, aki kétszer nyerte meg a versenyt, az első ember, aki két különböző ország képviseletében győzött, és az első személy, aki két egymást követő évben diadalmaskodott.^[1]

Németország sorozatban harmadszor végzett a harmadik helyen, míg az Egyesült Királyságnak ez már a nyolcadik második helyezése volt.