A szavazás ugyanúgy zajlott, mint az előző évben: a résztvevő országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépés sorrendjében zajlott: Portugália volt az első szavazó, és Jugoszlávia az utolsó. A szavazás során három dal váltotta egymást az élen: a portugál zsűri pontjai után még Spanyolország állt az élre, ezt követően azonban Franciaország jelentősnek tűnő fölényre tett szert, mely azonban hamar elolvadt: a svéd zsűri pontjainak kihirdetésekor már beérte a brit dal, mely ezután átvette a vezetést. Az utolsó előtti zsűri után ismét Spanyolország állt az élre, és végül sikerült megőrizniük egypontos előnyüket.

1962 óta ez volt az első alkalom, hogy nem volt nulla pontos dal. Svájcot a legutolsóként szavazó jugoszláv zsűritől kapott két pont mentette meg attól, hogy sorozatban másodszor zárják pont nélkül a versenyt.

A szavazás rendkívül szorosan alakult, Spanyolország, Franciaország és a házigazda Egyesült Királyság volt harcban az első helyért. Az utolsó előtti, német zsűri 6 pontot adott Spanyolországnak, akik így 1 ponttal átvették a vezetést. Az izgalmakat az is fokozta, hogy az utolsó zsűri, Jugoszlávia szavazásakor már olyan nagy volt a hangzavar a helyszínen, hogy a műsorvezetőnő Katie Boyle rosszul értette az egyik pontszámot (a Svájcnak adott 2 pont helyett 3-at adott hozzá), majd mikor észrevették, hogy 10 helyett 11 pontot adott a jugoszláv zsűri, újra kellett hívni őket, hogy a szóvivő kijavítsa a hibát. Ám sem a spanyol, sem a brit dal nem kapott pontot, így végül Spanyolországelső győzelmét aratta, egyetlenegy ponttal megelőzve a brit Cliff Richardot, akinek Congratulations című dala világsláger lett a verseny után.