Ebben az évben megváltozott a szavazás menete. Az országok továbbra is 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, és mindegyik zsűritag az általa legjobbnak ítélt három dalnak adott sorban 3, 2 és 1 pontot. Ezután összeadták a zsűritagok pontjait, és az összesített lista első három helyezettje kapott 3, 2 és 1 pontot.^[1] A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Monaco volt az első szavazó, míg Finnország az utolsó. A szavazás során összesen három dal váltotta egymást az élen: az első zsűri pontjai után a házigazda Luxemburg állt az élre, majd az olasz pontok után három dal – a luxemburgi, a jugoszláv és a francia – holtversenyben állt az élen. Ezt követően azonban Franciaország az élre állt, és innentől kezdve végig vezetve végül fölényes győzelmet aratott. A győztes dal a finn, a dán és a holland zsűri kivételével mindenkitől kapott pontot, és összesen öt ország zsűrijétől gyűjtötte be a maximális három pontot.

Franciaország lett az első ország, melynek harmadszor is sikerült győznie, pontosan kétszer annyi pontot szerezve, mint a második helyezett Monaco. A házigazda Luxemburg végzett a harmadik helyen. Ez volt az első alkalom, hogy három azonos nyelvű dal végzett az első három helyen. Az, hogy három francia nyelvű dal zárt az élen később még egyszer, 1986-ban történt meg.

Először fordult elő, hogy egy dal pont nélkül maradt, és rögtön négy ilyen volt: Ausztria, Belgium, Spanyolország és Hollandia dala sem kapott pontot a szavazás során, ráadásul az első három egymást követte a fellépési sorrendben.