Először vett részt a versenyen Örményország, és az első ország lett, amely egyszerre nyitotta és zárta a versenyt, ugyanis az elődöntő első helye után a döntő fellépési sorrendjében az utolsó helyre sorsolták őket.

Nem vett részt ebben az évben Ausztria és Magyarország, illetve a határidő után lépett vissza Szerbia és Montenegró, miután az államszövetség két tagja nem tudott megegyezni a nemzeti döntőn, hogy szerb vagy montenegrói indulót válasszanak, így végül a visszalépés mellett döntöttek. Az EBU a helyzetre való tekintettel úgy döntött, hogy nem szab ki büntetést, csak a részvételi díj kifizetésére kötelezi őket.^[1] Emellett egyedülálló módon engedélyezték, hogy szavazzanak. Így először fordult elő, hogy egy nem résztvevő ország is szavazott.^[2]

Több énekes is volt a mezőnyben, akik már korábban is versenyeztek. Másodszor vett részt a lengyel Ich Troje együttes, azizraeli Eddie Butler, illetve a máltai Fabrizio Faniello, aki 2001-ben kilencedik volt, ám ezúttal az utolsó helyen zárt. A hazai színeket képviselő Anna Vissi pedig 1980 és 1982 után már harmadszor csatlakozott a mezőnyhöz. Hozzá hasonlóan harmadszor versenyzett a svéd Carola Häggkvist, aki 1983-ban 3. volt, az 1991-es Eurovíziós Dalfesztiválon pedig diadalmaskodni tudott.

Két olyan induló is volt, akik ekkor már Európa-szerte ismertek voltak: a spanyol Las Ketchup és a belga Kate Ryan is esélyesnek számított a verseny előtt, rossz szereplésük meglepetést okozott.