A Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlása, illetve a Vasfüggöny megszűnése után rengeteg új ország kívánt csatlakozni a versenyhez. Így szükségessé vált, hogy az EBU változtasson a verseny lebonyolítási rendszerén, azonban a döntő létszámát nem kívánták növelni. A helyzet megoldására bevezették azt a szabályt, hogy az előző év utolsó öt helyezettje – ebben az esetbenIzrael, Dánia, Szlovénia, Törökország és Belgium – nem vehet részt. Az EBU biztosította ezen országokat arról, hogy a következő,1995-ös versenyen mindenképpen részt vehetnek.^[1]

Az olasz RAI ebben az évben nem kívánt versenyezni, a luxemburgi RTL pedig úgy döntött, hogy többé nem vesz részt a dalversenyen, így az 1993-as dal vált Luxemburg utolsó indulójává.

Így jutott hely a hét kelet-európai debütálónak, melyek Észtország, Lengyelország, Litvánia, Oroszország, Románia, Szlovákia ésMagyarország voltak.

Ezúttal is több olyan előadó versenyzett, akik már korábban is részt vettek. A ciprusi Evridiki 1992 után tért vissza. (Később, 2007-ben még egyszer részt vett.) Már harmadszor szerepelt az 1985-ös versenyen győztes norvég Elisabeth Andreassen, illetve azizlandi Sigga, aki 1990-ben és 1992-ben is egy együttes tagjaként volt sikeres, ám ezúttal szólóban képviselte hazáját.

A magyar induló Bayer Friderika volt, aki a Magyar Televízió által rendezett nemzeti döntőn nyerte el az indulás jogát.^[2] Dublinbana negyedik helyen végzett, mely az eddigi legjobb magyar szereplés.