A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat.

Ausztria 1988 után másodszor végzett nulla ponton a hagyományos pontozási rendszerben.

Az utolsó, olasz zsűri pontjainak kihirdetése előtt még három dalnak - svéd, izraeli és francia - volt esélye a győzelemre. Az előbbi kettő 0 pontot kapott, míg utóbbi 12-t, így az1969-es Eurovíziós Dalfesztivál óta először fordult elő holtverseny az élen; a svéd és a francia dalnak is 146 pontja volt. 1969-cel ellentétben ezúttal már volt szabály döntetlen esetére. Az a dal nyert, mely többször kapott 12 pontot. Mivel ez egyenlő volt (4-4), az döntött, hogy melyik dal kapott többször 10 pontot. Ebből Franciaországnak kettő volt, mígSvédországnak öt, így utóbbit hirdették ki győztesként. Ez volt Svédország harmadik győzelme.

A ma érvényben lévő szabályok szerint döntetlen esetén az dönt, hogy melyik ország kapott pontot több országtól. Ez alapján Franciaország győzött volna, mivel a francia dal tizennyolc országtól kapott pontot, míg a svéd tizenhéttől.