A szavazási rendszer kis változtatással megegyezett az 1975-ös versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. Viszont ettől az évtől kezdve a szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat. Ez a szavazási rendszer azóta is érvényben van.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Ausztria volt az első szavazó, míg Belgium az utolsó. A szavazás során három ország váltotta egymást az élen. Az első öt zsűri után a házigazda Hollandia volt az első, majd Németország vette át a vezetést. A szavazás felénél, a finn zsűri pontjainak kihirdetése után állt az élre először az ír dal, amely innentől kezdve végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal hét zsűritől – görög, dán, svájci, norvég, német, brit, belga – gyűjtötte be a maximális tizenkettő pontot, míg a török és a marokkói zsűri nem tartotta pontra érdemesnek.

A marokkói király, II. Hasszán Marokkó ellen irányuló súlyos sértésnek nevezte, hogy országa az utolsó előtti helyen végzett. Marokkó többé nem vett részt a versenyen, így ez maradt az egyetlen alkalom, hogy egy afrikai ország részt vett.^[1]

Írország másodszor tudott diadalmaskodni. Az énekes, Johnny Logan a verseny idején még ausztrál állampolgár volt.^[1] Később ő lett az egyetlen énekes, aki kétszer tudott nyerni: az 1987-es Eurovíziós Dalfesztiválról is győztesen távozott, az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon pedig a győztes dal szerzőjeként kapott díjat.