A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Hollandia volt az első szavazó, és Svájc az utolsó. Luxemburg rögtön az első szavazó után az élre állt, és bár a második, brit zsűri pontjai után még Monaco beérte pontszámban, ám a luxemburgi dal ezután végig vezetve az élen zárt. Az előnyt annak ellenére is sikerült megőrizni, hogy a korábbi évekhez viszonyítva sok, összesen hét zsűri sem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt. Ezek a brit, a belga, a monacói, a portugál, az olasz, a jugoszláv és furcsa módon az énekesnő hazája, Franciaország zsűrije voltak. Emellett négy ország zsűrijétől gyűjtött be a maximális öt pontot. Luxemburg másodszor tudott diadalmaskodni, és a Serge Gainsbourg által írt dal világsláger lett.^[1]

Az Egyesült Királyság végzett a második helyen, immáron ötödik alkalommal. Érdekesség, hogy ez a második hely a legjobb eredmény, amelyet a fellépési sorrendben kettes sorszámmal valaha elértek. Még soha senkinek nem sikerült nyernie innen, és a legtöbb utolsó helyezett dalt – szám szerint kilencet – kettes sorszámmal adták elő.^[2]

Akárcsak az előző három évben, ismét négy ország maradt pont nélkül. Ezúttal Belgium, Finnország, Németország ésSpanyolország énekese távozott üres kézzel. Mind a négy ország másodszor kapott nulla pontot.