A szavazás ugyanúgy zajlott, mint a korábbi években. Mindegyik országnak tíz zsűritagja volt, akik 1-1 pontot adtak az általuk legjobbnak ítélt dalnak. A szavazás a fellépéssel ellentétes sorrendben történt: Olaszország volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. A szavazás során összesen négy dal váltotta egymást az élen: az elsőként szavazó olasz zsűri Luxemburgot helyezte az élre, majd a brit pontok után Svájc és Finnország rövid ideig vezetett holtversenyben. Azonban a következő, luxemburgi zsűri nyolc pontot adott a brit dalnak, ezzel fölényes vezetést biztosítva számukra. A meggyőzőnek tűnő brit előny fokozatosan elolvadt: egymás után négy zsűritől is nulla pontot kaptak, és a finn pontok kihirdetése után már beérte őket Luxemburg, mely aztán át is vette a vezetést és végül az élen zárt. A győztes dal a brit, a norvég és a belga zsűri kivételével mindegyik szavazó országtól kapott legalább egy pontot.

Luxemburg először győzött, azután, hogy a korábbi két alkalommal az utolsó helyen végzett. A tíz luxemburgi zsűriből nyolc azEgyesült Királyságra szavazott, mellyel majdnem saját magukat fosztották meg a győzelemtől, ám végül Luxemburg győzni tudott és az Egyesült Királyság lett a második, sorozatban már harmadszor. (A verseny történetében összesen tizenötször végeztek a második helyen, ami abszolút rekord.)